Magyar Nyugdíjhelyzet I.

Magánnyugdíjpénztár

A magánnyugdíjpénztár megszüntetése (államosítása) 2011-ben óriási botrányt kavart!

A megtakarításunk egy elkülönített számlán tartották, amelyről folyamatosan küldték a kimutatásokat, míg az állami nyugdíjról nem kaptunk rendszeres információt.

Éppen ezért mindenki teljes joggal érezhette azt, hogy ez a pénz már az övé, az állam pedig elvette tőle.

Azonban ez további problémákat vetett fel, mert ma ott tartunk, hogy sokan gondolják azt, hogy fölösleges bármilyen nyugdíjcélra félretenni, „mert az állam úgyis elveszi”. Ez azt eredményezte, hogy elterjedt az önkéntes nyugdíjpénztárról is hogy ugyanarra a sorsra fog jutni.

Tegyük tisztába a dolgokat néhány kérdés megválaszolásával:
– Mi volt és mi lett a Magánnyugdíj pénztárral?
– Mi a különbség az önkéntes nyugdíjpénztár és a magánnyugdíjpénztár között?
– Milyen valóban önkéntes, az államtól független nyugdíj megtakarítások érhetőek el?

Először is nézzük meg hogyan is épült fel mindez :

A rendszer első eleme az állami felosztó-kirovó rendszer, amely lényegében a most is érvényben lévő állami nyugdíjrendszer, ahol az aktív munkavállalók befizetéseiből fizetik a nyugdíjasok számára a nyugdíjat

A második az 1998-ban bevezetett magánnyugdíjpénztár amely kiegészítette ezt az állami, “közös kasszából” gazdálkodó nyugdíjrendszert, egy névre szóló, egyéni számlán gyűlő összeggel, hogy az emberek ne csak az állami, közös kasszától függjenek.

A harmadik pedig – az adókedvezménnyel is támogatott öngondoskodást – akkoriban, 1998-ban, még csak az önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP) jelentette, ugyanis ez a legrégebbi önkéntes nyugdíj megtakarítási forma hazánkban. (Ma már többféle módozat is létezik: a nyugdíjbiztosítás és a nyugdíj előtakarékossági számla.)

Pár gondolat a Magánnyugdíj pénztárral kapcsolatban:

A magánnyugdíjpénztár, egy saját, névre szóló számla volt, ahol a jövedelemmel arányosan gyűlt a megtakarításunk. Nagyon fontos tulajdonsága volt, hogy ez nem az állami nyugdíj felett jött létre, hanem valójában részben helyette, hiszen a nyugdíjjárulék egy része került ide átvezetésre, nem pedig új befizetések történtek.

A számlákon gyűlő pénzek legnagyobb része valójában nem a “mi saját pénzünk” volt, hanem szimplán az állami nyugdíjjárulék egy részét csoportosították át ide, és ezt a járulékot vezették “névre szólóan”, azonban ettől még ugyanúgy az állami nyugdíj része volt.

Az első szabályozás szerint, a pályakezdőknek kötelező volt belépni ebbe a rendszerbe, a többi munkavállaló pedig szabadon dönthetett a magánnyugdíjpénztárba való belépésről.

A magánnyugdíjpénztári számlákban összegyűlő pénz önmagában nem volt elég, azonban az állami nyugdíjakat egyre nehezebb volt kifizetni a magánnyugdíjpénztárak miatt elvont nyugdíjjárulékok hiánya miatt.

A felmerülő problémák miatt (pl: társadalom elöregedése) szükség volt egy újabb reformra!

Ezen problémák együttes feloldására az állam megkezdte a magánnyugdíjpénztárak fokozatos megszüntetését, és a nyugdíjrendszer visszaállítását egy fő pillérre (az állami pillérre), az öngondoskodási nyugdíj megtakarítások állami támogatása mellett.

szerző: Tóth Dávid