Gyerekek és az Öngondoskodás IV.

Sziasztok kedves Olvasók!

Katona Annamária vagyok, a GondtalanJövő egyik alapító tagja.
42 éves édesanya, nevelőanya, társ, pénzügyi tanácsadó, barát, barátnő.

A téma továbbra is a gyerekek pénzügyi tudatosságra való nevelése, tanítás, hiszen ez napjaink egy legfontosabb témája.

Az előző 3 cikkben, 3 különböző korosztály szempontjából néztük meg a lehetőségeket, illetve azt, hogy mit tudunk tenni mi szülők, felnőttek annak érdekében, hogy a lehető legjobb irányba terelgessük ebben a témában a felnövekvő nemzedéket.

Ami sajnos tény, hogy az iskolákban erre vonatkozó nevelés, tanítás nincs, így ezt igen is nekünk kell kézbe vennünk.

Ebben a cikkben a 16 évnél idősebb gyerekek, kamaszok, kisfelnőttek kerülnek sorra.

Fontos kiemelni, hogy ez a korosztály már sokkal érettebb, mint mi voltunk hasonló korunkban. Sokkal tudatosabbak, sokkal nyitottabbak, sokkal több minden érdekli őket.
Ezért fontos, hogy próbáljunk az Ő fejükkel gondolkozni és ne rájuk erőltetni dolgokat minden áron. Hagyjuk, hogy hozzanak saját döntéseket. Kövessenek el hibákat. Tanuljanak a hibáikból.
Természetesen mindig álljunk mögöttük segítő és támogató szándékkal.

Korábban már kitárgyaltuk azt, hogy milyen módon juthatnak pénzhez és azzal, hogy is kéne bánniuk.
Eddig leginkább a zsebpénz került szóba.
De, mint tudjuk 16 éves korukat betöltve már igen is tudnak diák munkát vállalni. Ebben támogassuk Őket – segítsük megkeresni azt a munkahelyet, azt a munkát, ami igazán érdekli őket, ahol tanulhatnak, ahol jól érezhetik magukat, ne csak maga a pénzkereseti lehetőség legyen az elsődleges szempont.

Én a mai napig emlékszem az első munkahelyemre.
16 évesen, suli mellett mentünk el a barátnőmmel együtt dolgozni, mert volt elég szabadidőnk, kedvünk és hát akkor miért is ne keressünk egy kis pénzt?
A mai napig élénken él bennem, amikor az első fizetésemből, rohantam és megvettem azt a hőn áhított hátizsákot, amit már hónapokkal azelőtt kinéztem, és milyen nagyon boldogság volt kifizetni és rohanni haza, hogy igen megvettem! Én vettem még! Én dolgoztam meg érte!

Ezt az élményt senki nem tudja elvenni tőlem, és a munkához, a pénzkeresethez való hozzáállásom innentől egyértelmű volt.

Ha elkezd dolgozni a gyermekünk, akkor mutassuk meg neki, hogy mire érdemes figyelnie.
Tisztázzuk, hogy attól függetlenül, hogy elkezdett dolgozni, mik azok a dolgok, amiket természetesen továbbra is a szülők fizetnek, vesznek meg, és mik azok, amik viszont innentől fogva az Ő felelőssége.

Amennyiben van egy vágya, amit szeretne megvenni, legyen ez tárgyi, vagy egy élmény, akkor mutassuk meg neki, hogy nem rögtön az első dolgot kell megvenni. Nézzen körül, hasonlítsa össze az árakat, minőséget, lehetőségeket és ezután hozza meg a végleges döntést, hogy igen is kifizeti azt a bizonyos összeget.

És, ami legfontosabb, hogy tényleg tudatosan bánjon a pénzével.
Szóval mutassunk neki arra lehetőségeket, hogy hogyan tudja gyűjteni, félre rakni, gyarapítani, mert hát végül is ez a cél, hogy ezt megtanulja. Így a későbbiekben amikor szüksége lesz egy nagyobb összegre, akkor legyen mihez nyúlni.

Fontos, hogy bízzunk meg benne – ne kérdezgessük folyamatosan, hogy mennyi pénze van éppen, mire költötte.
Ne érezzen nyomást ezzel kapcsolatban, élvezze az életet.

A fentiekből és a korábban megosztott ötletekből már biztosan világosan látszik, hogy szülőként óriási felelősségünk van abban, hogy gyermekünk hogyan áll a pénzhez. Kicsit ijesztőnek is tűnhet, de ne felejtsük el! A legfontosabb, hogy jó példával járjunk előttük: költsünk tudatosan és gondoskodjunk a megfelelő megtakarításokról.

Írta: Katona Annamária